Terv 505 Naplófőkönyv A/3 50lapos

Az egyszeres könyvvitel (vagy egyszeres könyvvezetés) egy könyvelési módszer, amely – szemben a kettős könyvvitellel – csak a pénzeszközök változásait rögzíti.
A bevételek közé csak a ténylegesen befolyt, a kiadások (költségek) közé csak a ténylegesen kifizetett tételeket kell bejegyezni.
Magyarországon 2004. január 1. óta társas vállalkozások nem alkalmazhatják, de az egyéni vállalkozók, alapítványok, társasházak igen.

Az egyszeres könyvvitelben használható naplófőkönyvi könyvelésre a számviteli törvény (2000. évi C. törvény a számvitelről) 162. § (2) utal.

Ha a gazdálkodó bankszámlaforgalma jelentős, akkor naplófőkönyv vezetése ajánlott.
A részletező rovatokat úgy kell tagolni, hogy az adott gazdálkodó vagy szervezet igényeinek megfeleljen, de valamennyi bevételt, költséget, kiadást be kell jegyezni.
E rovatok tartalma attól is függ, hogy a gazdálkodó szervezet milyen feladatokat lát el.

Papír alapú naplófőkönyv esetén, ha egy könyvelési időszak tételei nem férnek ki egy lapon, az oszlopokat alul összesíteni kell, és át kell vinni a következő lapra.
Minden könyvelési időszak végén az utolsó tételt alá kell húzni, és zárást kell végezni (pl. „Február havi zárás”).
Záráskor a pénzforgalmat nem érintő, de a beszámoló összeállításához szükséges tételeket (például: árfolyamveszteség) is könyvelni kell.

A téves bejegyzéseket át kell húzni, majd javítani, és aláírni.
A naplófőkönyvet az adóhatósággal nem kell hitelesíttetni, de olvasható formában legalább 8 évig meg kell őrizni.